2. Tollas Tímea írásai
Tollas Tímea

Két nagy szerelmem van a világon: a rendezvények és az írás.Számomra minden egyes cikk megírása egy kis személyes történet is egyben, pár ki nem mondott szó, vagy mondat. Szenvedély, öröm, bánat, eltitkolt érzések fojtogató kavalkádja, meg nem értettség. Amikor elkezdek írni, hagyom, hogy átjárjanak az érzések és eluralkodjanak rajtam- így tudok igazán alkotni, megmutatni, hogy ki is vagyok valójában. Az írásaim célja: közelebb kerülni hozzátok és maradandó értéket alkotni.




Hiú szerelmi ábrándok: így működünk!

Annyi szerelmi történet kering a világban, némelyikből netflixes sorozat lesz, némelyek pedig csak a fejünkben maradnak meg. Nehezebb napjainkon leülünk egy kényelmes fotelbe és a romantikusan zuhogó esőben szentimentálisan merengünk ezeken a kellemes, forró pillanatokon. Nosztalgiázunk, örömmel idézzük fel, hogy pontosan hogy is történt az a bizonyos eset, amikor szerelembe estünk.

olvass tovább

Titokzatos, borostyánnal átszőtt kalandozás

Az utazás- még ha nem is külföldön kalandozik az ember- mindig váratlan fordulatokat és ígéretes, sokszor felejthetetlen élményeket tartogat. Nem csak feltöltődünk általa, hanem jobb embernek is érezzük magunkat a világunk járása közben. Bármerre is visz a lábunk, folyamatosan azt érzékeljük, hogy csodákba botlunk.

olvass tovább

Diótörő: téli álomvilágból szőtt gyermek szerelem

December 20-a volt és már kérlelhetetlenül közeledett a Karácsony. Az emberek rohamtempóban futkároztak a bevásárló központokban- mint pókok a falon. Leértékelések, őrjítően villogó reklám táblák, felhúzhatós, hahotázós télapók csábították a kiéhezett vásárlókat a boltokba. Az ünnepi forgatagban- vagy nevezzem inkább hajszának?- egy kislány megelégelte a nagy futkorászást. Apró lábait csak úgy kapkodta egymás után. A földig érő, mikulásos tüllszoknyája és csúszkálós lakkcipője sem könnyített a helyzeten.

olvass tovább

Kalandozás a perzselő Olaszországban: Veronában jártam,igaz szerelemre találtam!

Olaszország? Nem is kell nagyon keresnünk a szavakat, amelyekkel jellemezhetnénk az egyik talán legéletvidámabb országot. Napsütés, szabadság, nyitottság, felszabadultság és hangos kacajok. Képzeljük csak magunk elé a gyönyörű, azúrkék tengert, ahogy lágyan fodrozódik. Ott ülünk a partján. Közben Veronában éppen elüti a delet a nagy harang is, mély bimm-bammolása zökkent ki elmélkedésünkből.

olvass tovább

Egyedi köntösbe burkolt lelkifröccs

Egyediség. Régi, sokszor porosnak és ósdinak tűnő szóként visszhangzik elménk legmélyebb zugaiban. Ha meghalljuk az "egyedi"jelzőt, elfog a vágyakozás. A vágyakozás egy kiegyensúlyozottabb és különlegesebb énünk felé. Sokszor még magunk előtt is rejtegetjük az igazságot: változtatni szeretnénk.

olvass tovább